A bihari földvár
A hajdani Biharvár, Bihar vármegye névadó székhelye lett. Hatalmas méretű földvára hazánk legimpozánsabb ilyen jellegű emléke. A hely jelentőségét már a bronzkorban is ismerték a falu akkori lakói, hiszen egy szabálytalan (óvális), a Kösmő teraszán emelt földhányást minden bizonnyal nem kevés munkával védelmi célra építették. Ezt a helybeliek Leányvárként ismerik. A hozzá füződő mondák a török hódítással hozzák összefüggésbe, vagy úgy, hogy a törökök ellen ide menekítették a leányokat, vagy pedig, hogy a törökök itt tartották rabságban az elfogott nőket. Maga a Földvár Leányvártól nyugatra, azt külső falával metszve, ma is becsülendő méretben épült. Területe 4,7 ha. Téglalap alakú 115x150 méter nagyságú térség, amelyet 15-20 méter széles sánc és 5-7 méter magas földhányás övez.
Az építőinek kilétét és idejét homály fedi. A hasonszerű építményektől téglalap alaprajzával tér el, következés képpen építői nem az avarok lehettek. Hatalmas méretei nagy létszámú helyi lakosra engedbek következtetni, s mindenképpen egy nagyobb terület feletti uralmat gyakorló vezér központja volt még a honfoglalás előtt.
Történészek szerint bolgár szlávok építették a IX. században. Háborús időkben 2-3 ezer ember befogadására is alkalmas volt. A hagyomány szerint hajdan Ménmarót vára volt. Az államalapítást követően ispánsági várrá, tehát az István által kialakított vármegye rendszeren belül Bihar vármegye központjává lett. Itt tartózkodó ispán, aki a vármegyei csapatok főparancsnoka volt, bírói jogkörrel volt felruházva, ellenőrizte a vásárokat és ilyen alkalmakkor forgalomba hozta az új pénzeket, illetve az adót begyüjtötte a király számára. Közvetlen alatvalói az un. várjobbágyok voltak, akik katonai feladatokat láttak el. őket a félszabad kategóriába tartozó várnép szolgálta ki (élelmiszer, ruházat, fegyverzet) a mi esetünkben a váron kívüli plébániatemplommal rendelkező bihariak, illetve Csatár és Kovácsi lakosai.
A vár ugyanakkor a püspökség központja is volt (1061), még a vármegye központjának Nagyváradra helyezését követően. Ugyancsak a vár volt Imre herceg számára létrehozott hercegség központja is. Ezt a szerepet megőrizte az elkövetkező században is. A besenyők és a kunok XI. századi dúlásai bebízonyították, hogy a földhányásokkal megerősített pontok magas tetején húzott palánk falak ellenére sem képesek megfelelő védelmet nyújtani. A földhányás tetejére ugyan a XII. században kőfalat emeltek, de a vár katonai szerepe végleg lehanyatlott. 1514-ben és 1704-ben, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcánál, még látott el katonai feladatot, de az imponáló földhányások egyik alkalommal sem nyújtottak védelmet a mögéje húzódóknak. 1709-ben a várat végleg magára hagyták.
1896-ban, a magyarok ezredéves bejövetelének emlékére a földvár központi részén egy ormot emeltek, amelyre egy bronz turul madarat helyeztek. Ennek 1919-et követően nyoma veszett, ma csak a talapzat maradt az emlékműből. Napjainkban a vár egy részén fotbal pálya működik, az 1970-es években fiatalsági találkozók színhelye volt, illetve a fordulatot követően a Földvári Ifjúsági Találkozó színtere.
A Gáspár András emlékmű
A szabadságharc bukása után itt talált menedéket, nyugalmat Gáspár András (1803-1884) honvéd-tábornok. A cs. kir. hadsereg 9. Miklós cár nevét viselő huszárezredének volt a kapitánya, de a szabadságharc kitörésekor lemondott rangjáról és a nemzeti hadseregbe lépett ahol tábornokságig vitte. Ám megismerve a "függetlenségi nyilatkozatot", ahogy Klapka írta: "némileg visszavonult s többé szolgálatot nem teljesített". Előbb halálra ítélték, majd azt tíz évi várfogságra mérsékelték. Másfél év után szabadult a börtönből és Biharon telepedett le. 1868-ig postamester volt, 1868-1875 között pedig a bihari kerület országos képviselője.
Hamvait 1999-ben új helyre költöztették s az új sírhantra 1999 november 27-dikén Habsburg Ottó, fia György és felesége Eilika is elhelyezték a kegyelet virágait.
Csokonai Vitéz Mihály
1792. Karácsony második napján vendége volt Hegyközkovácsi gyülekezetének jeles magyar költőnk Csokonai Vitéz Mihály. Valószínű csak Karácsony másodnapján tartózkodott itt. Péter I. Zoltán kutatásai alapján Debrecen irányából, a bihari vár felől közelítette meg a falut, s mivel akkor még a templomnak nem volt tornya, csak egy alacsony fából készült haranglába, a nagy hó és ismeretlenség miatt elbizonytalanodott a helyes útirányban. Elbizonytalanodott gyaloglásában, találkozott egy bihari emberrel, akitől ezt kérdezte: "Bácsi, messze van Kovácsi?" s erre a tréfás kérdésre nyugtatta meg, illetve igazította útba a debreceni legátus diákot az ismeretlen férfi. Ez a Csokonai kérdés még ma is kovácsi szólásként él és használjuk, mint Csokonaitól ránk maradt örökségét.
Ittjártát már csak egyedül a templomban elhelyezett márvány emléktábla hirdeti, s az anekdota, mely szájról szájra terjed a mai kovácsi gyerekek és ifjak között.


















