Bihar Polgármesteri Hivatal
Vissza:HomeÖn itt van:MONOGRáFIA
Válasszon nyelvet  
str. Cetăţii 12, +40 0259.369.707 primaria@comunabiharia.ro
 
 
 
 
 
 
ADÓ
KONZULTÁCIÓ
ON-LINE
Comuna noastra
e-Formulare
Comunicate de Presa

Consultare Taxe şi impozite ON - LINE

Comuna noastra

e-Formulare

Comunicate de Presa

 


Bihar

Biharban ókori római kori leleteket találtak: gepida telep és sírlelet (IV-V század), késő avar lelet (VIII.század), honfogaláskori temető (X.század),a várat őrző helyőrség temetője, magyar köznépi temető (X-XII század).

Anonimus Gesta Hungarorum című művében a bihari vár Ménmarót székhelyeként tünik fel. A honfoglalást követően Árpád negyedik, legkisebb fiának, Zolta trónörökös országának központja. A Szent István alapította- történészek véleménye szerint 44 - vármegyének egyikének székhelye éppen Biharvár.

A XI-dik században hercegség egyik központja és egyik királyi vármegyéjének székhelye. I Géza idejekor László herceg volt Bihar ura. A hercegség központjában létesítették a bihari püspökséget, amely 1061-ben, I András halálakor már fennállott A bihari (később váradi) püspökségről is bizvást feltehetjük, hogy István-koriak. A bihari püspökséget azért vélik többen I. László király alapításának, mert később ő helyezte át Váradra, igaz ugyan, hogy 1111-ben még szó esik a bihari püspökségről de két évvel később már a váradi püspökről beszélnek a források. 1068-ban a Borgói-, 1091-ben a Törcsvári-szoroson kunok, valójában török nyelvű besenyők és úzok törtek be Erdélybe, majd a Meszesi-kapun áthatolva szinte teljesen felégették a Nyírséget, Érmelléket és Bihart. Biharvár, e súlyos csapásokat követően veszítette el jelentőségét. Szent László király az, általa alapított váradi monostor köré, 1091-1093 között egy kör alakú földvárat építetett és átköltöztette a püspökséget is.

Bihar első írásos említése 1067 körül történik: "Byhoriensis civitas" (várispánság), 1075-ben pedig "Bichor civitatis" alakban jelenik meg. 1093-1094 között Szent László Biharvár és a Körös vámját a bihari püspökségnek adományozta.

Regény (villa Reguen), ma puszta Bihar mellett - északnyugatra -, 1177. évi határjárásában a bihari vár kapuőrzőinek földjét említik, ami bizonyítja, hogy a vár továbbra is betöltötte igazgatási, gazdasági szerepét a vármegye életében.

Biharvár még a XIII. század elején is jelentős szerepet játszott a vármegye életében; a társadalmi és gazdasági élet minden képződményében jelen van.

A községet 1349-ben Byhor néven találjuk feljegyezve, egy 1374-es oklevél már vásártartási jogát is említi. 1393-ban Villa Byhor néven szerepelt. A XV. században főesperesség, a XVI. században alesperességként tartják nyilván melyhez 18 plébánia tartozik.

Bihar középkori külső képét, települési rendjét ma már szinte lehetetlen rekonstruálni, azt azonban Bunyitay- tól tudjuk, hogy több utcás település volt: nevezetesen a Szent Miklós, Szent János, Szent Péter és Tót utcák neve őrződött meg.

Bihar folyamatosan vámszedő hely volt, egy 1470. évi adat pedig "oppidium Byhar" néven említi. Ezek az adatok bizonyos tisztségviselők, de kézművesek jelenlétét is feltételezik: bodnárok, bognárok, kovácsok.

Az 1552-es összeírást követő adatokat már nem ismerjük pontosan, hisz azokat már a török adószedők állították össze. Sajnos, portyázó török csapatok egyre gyakrabban rabolnak, fosztogatnak, égetnek fel falvakat. A lakosság pedig hol a nádasokba, hol a hegyekbe menekül. A török hódoltságot követően elnéptelenedett falvak, pusztává változott települések, fűvel benőtt templomromok érzékeltetik a pusztítás mértékét. Bihar község túlélte a törökvilágot.

Bihar pusztult a Rákóczi szabadságharc idején is. A Rákóczi-szabadságharcot követően, több mint egy évszázadon át Bihar is zavartalanul fejlődhetett. Az 1848/49-es szabadságharcban bihari nemzetőrök is derekasan harcoltak, az otthon maradottak pedig adományokkal segítették a forradalmat: gabonával, szénával, pár csizmákkal, inggel, lábravalóval a honvédeket.

Bihar községet a XX-dik század kezdetén a fellendült gazdasági élet jellemezte, ami nagyarányú építkezést indított el és a kulturális élet fejlődését is maga után vonta. De van lelkesedés, adakozási kedv is, hogy millenneumi emlékművet emeljenek, majd emléktáblát állítsanak a lemészárolt kuruc vitézek emlékére.


Hegyközkovácsi

A bihari püspöki tizedjegyzékben szerepel először ez a település, ám keletkezést 1040 körülire teszik , az oklevelek 1291-ben már említik, mint Kovácsit.

Régészeti lelőhely, honfoglalás kori magyar sírlelet (10-11 sz.) A közvetlenül a bihari földvár mellé települt falut kovácsmunkát végző várnépek lakhatták Valószínű Kovácsi és Csatár lakossága készítette azokat a katonai sírokban feltárt X. századi magyarságra jellemző kovácsoltvasakból készített lószerszámokat,vasveretes tegezeket, melyeken ezüst-arany berakásos díszítések is voltak.

A hegyközkovácsi keresztyén magyar közösség (templom nélkül) valamikor 1030 körül alakult meg. Templomba a vártól délre levő Nagy-templomba, illetve a vár belsejében lévő püspöki templomba jártak. Fénykorát főleg akkor élte, amikor Magyarország mintegy második fővárosának számított Biharvára (1048-1106 között).

1333-ban a váradi püspökséghez tartozó egyházas hely.

A XV. század közepére Kovácsi szomszédságában két tanyaszerű települést alapítanak. Mezőtelek és Domoszló, mely terület még 1202-es feljegyzés alapján még bihari várbirtok, ám a XV. században ez a két tanya és valószínű Kovácsi is már a Csákyak tulajdona.

A XVI. század elején a török dúlás miatt elkezd néptelenedni, 1513-ban már Kovácsi pusztának nevezték, ezért az 1552-es összeírásban nem szerepel, s a hódoltság megszűnése után is még hosszú ideig Puszta.

1517-ben elindult reformáció itt az elpusztult és gyér népességű katolikus, István király által szervezett, közösséget talál. Ozorai Imre a keményszavú író-prédikátor az, aki a reformáció tanait hozta el erre a vidékre, az itt élő kovácsiaknak.

1733-ra már azért nem volt meg a Puszta neve, mivel 1730-1740 között Régenből jött szabad emberek, egész és fél telkes gazdák népesítik be (Régen puszta, Bihar, Paptamási és Nyüved között elterülő kis falu) Kovácsit, mivel falujukat tűz égette el, s kénytelenek voltak a romos tanyából elmenekülni. Ezek a régeni emberek magukkal hozták kialakult életmódjukat, s azt nem adták fel semmilyen úri szorításra. Fuvarozásból éltek, a váradi görög kereskedők árúit szállították, ők mindig szabad menetelű emberek maradtak.

1773-ban magyar nyelvű faluként írták össze.1785-ös iratok szerint akkoriban a földesurak gróf Szilágyi Sámuel, Dosvay László, Komáromi György, Lévai József voltak.

Az 1700-as évek végére felvirágzik a falu élete, a fuvarozás és a jó földgazdálkodás meghozza a kívánt eredményt., a lakosság sűrűsége megnőtt, a lehetőségekhez képest szabad emberekként éltek. Érdekes, hogy a kovácsmesterség jellegzetessége a XIX. századra itt teljesen elveszett, a lakosság maga és életmódja is, földművelővé változott. A kovácsmunka helyetti földművelés mind a mai napig életformája az itteni lakosságnak. A falu virágkorát az 1700-as évek végétől az 1900-as évek elejéig élte, az első világháború után fokozatosan fogyott a lakossága 30-as években sokan menekültek el innen, az 50-es években pedig elég jelentős politikai üldöztetés folyt, sokan kerültek kulák listára, sokan, kik még most is élnek, elhurcoltattak kényszermunkatáborba kényszeríttettek.

1900-as évekből maradt ránk Zathureczky Albert birtokos részvénypapírjainak egy része, mely valóban jelzi ennek a családnak létét és milyenségét a falu történetében. A Zathureczky család úrilaka, melyet eredetileg még maga Szilágyi Sámuel gróf úr és püspök úr építtetett, még ma is látható, sajnos elég rossz, elhanyagolt állapotban. Mind a Zathureczky, mind az Ertsey család templomszerető és faluszerető emberei voltak a faluközösségnek. A falu temetője az Ertsey család által adományozott földterületen van mind a mai napig a falu közkútját (ún."ártézi-kút") pedig Zathureczky Albert ásatta ki az 1900-as évek elején, melynek vizét az 1980-as évekig használták, majd hanyagság miatt eltűnt (még a bihari emberek is innen vitték az ivóvizet, mára pedig, sajnos, ez épp fordítva van, a kovácsiak járnak Biharra ivóvízért).

Mezőtelek és Domoszló tanya területén találjuk Mezőfalvát, ahol 1905-ben kettős betelepedés volt Okányról és a Békés tanyavilágról. (békés soron laktak a békések, okányok lent laktak a mezőn) Békésiek reformátusak, okányiak baptisták voltak.

1919-ig valamint 1940-1944 között Hegyközkovácsi Magyarországhoz tartozott.

Az államosítás miatt mind a fent említett Zathureczky- birtok és úrilak, mind az anyakönyvekben szereplő Ertsey család nagybirtoka elidegeníttetett, elvették tőlük, mindkét család pedig a Trianon miatt szétszakadt Magyarország anyaország határain belül kereste menedékét.

A kollektíva 1961-ben alakult meg, 1990-ben oszlott fel. 1986-ban, a Ceausescu-időben lebúldozerezik Mezőfalvat, az okányok faluját ezért 1986-ban a Mezőfalvaiak betelepednek Kovácsiba Az 1989-es forradalomtól egészen 1995-ig a fiatalok nagy többsége beköltözik Váradra, majd 1997-től sokan visszaköltöznek falura.

Kovácsit úgy nevezték még a század közepén, mint "ékes kis Kovácsi", ma már Bihar ékes, fellendült, Kovácsi éktelen.

A település múltját közelebbről szemlélő három jelentősebb megállapításra jut: a község kialakulásától kezdődően napjainkig folyamatosan lakott, lakosainak száma a környező és hasonló nagyságrendű települések számához képest sokkal magasabb volt, s lakói évszázadok során tevékenyen szembesültek minden olyan próbálkozással, mely érdekeiket, érvényesülésüket veszélyeztette.

 
Utolsó oldalakat látogatott meg: